Az elme játékai - Te mivel küzdesz?

Félelmek, gyötrő gondolatok, a hétköznapokat megnehezítő pszichés állapotok - mindannyian küzdünk valamivel. Gyakran azt hisszük, nincs kiút egy adott helyzetből, pedig néha csak kívülről kellene saját problémáinkra tekinteni. Az összehasonlítgatás soha nem jó alap, viszont ha körülnézünk a világban, talán rádöbbenhetünk arra, mennyire szerencsések vagyunk. Persze aki saját démonaival küzd, annak ez aligha tűnhet megnyugtatónak. Az emberi elme becsaphat és játékszerként tekintheti létünket. A kérdés csupán az, mennyire hagyjuk ezt, a kezünkbe vesszük-e az irányítást.

 

Önbizalomhiány

 

A mai kor emberének gondjai sokszor az önismeret hiányából fakadnak. Néha meglepetten láthatjuk, hogy felnőttek is a gyermekeket megszégyenítő módon viselkednek, állna hozzá a felmerülő problémához. A háttérben éppen úgy állhat az önbizalomhiány, legyen szó sikertelen párkapcsolatokról, vagy éppen a vágyott karrier hiányáról.

 

A jó hír az, hogy a magabiztosság tanulható. A mindennapokban nélkülözhetetlen a magabiztos fellépés a sikerhez. Önmagunk ilyen területen való trenírozásával, a tapasztalatok szerzésével és persze önmagunk jobb megismerésével sokat tehetünk az önbizalomhiány leküzdéséért.

 

Ne feledkezz meg arról sem, hogy nem kell mindenkinek megfelelned! Ha valaki nem szeret, arról nem minden esetben Te tehetsz. Mindannyian tudhatunk magunk mögött olyan eseményeket, melyek negatív hatással voltak énképünkre. Hibázni emberi dolog, mint ahogyan az elromlott emberi kapcsolatokat sem mindig érdemes helyrehozni. Van, amit egyszerűen csak el kell fogadni, és továbblépni.

 

Az a bizonyos zöld szemű szörny

 

Az önbizalomhiánnyal szoros kapcsolatban van a féltékenység. Míg a társas kapcsolatokban mindössze rosszindulatot, pletykát és negatív felfogást hozhat maga után, addig a párkapcsolatban már inkább bizonyul mérgezőnek. A „zöld szemű szörnyként” is emlegetett érzés gyakran olyan tevékenységekkel kapcsolódik, melyek a párkapcsolatot akár végérvényesen tönkretehetik. Ha nem is így történik, idővel mégis rányomhatja bélyegét a bizalomra, az összetartozásra. Nem ritka, hogy éppen a folyamatos féltékenykedés löki a partnert egy harmadik fél karjaiba.

 

Aki megküzdött már saját féltékenységével, az pontosan tudja, milyen kínzó érzelmek és indulatok uralta világ ez. A háttérben sokszor az a tudat áll, hogy saját magunkat túl kevésnek érezzük a másikhoz képest. A dolog átfordulhat egy beteges irányba, amikor már nem egy konkrét személy iránt érzel féltékenységet, hanem tulajdonképpen minden ellenkező nemű irányába. Ez a fajta érzelmi stressz és felfokozott állapot előbb vagy utóbb biztosan ki fog robbanni, és jó eséllyel a párkapcsolat végét hozza maga után. A kérdés az, hogy megéri-e. Ha beszélsz a problémáról kedveseddel, és nem egyfajta őrületként nyilvánulnak meg érzelmeid, akkor az esély is adott a változásra.

 

Indokolatlan félelmek?

 

Mindenki fél valamitől. Vannak, akik a pókoktól és a kígyóktól iszonyodnak, mások a vihart viselik nehezen. A félelemmel alapvetően nincs baj, hiszen ahogy mondják, tényleg jobb félni, mint megijedni. A gond akkor van a dologgal, ha a hétköznapi elfoglaltságaidban gátolnak meg a félelmeid. Ha nem mozdulsz ki a lakásból vihar idején, annak akár munkád is kárát láthatja. Akik nehezen kommunikálnak emberekkel, számukra az elhelyezkedés és a társkeresés is akadályokba ütközhet.

 

Érdemes racionálisan átgondolni, mennyire reális dolgoktól félsz. Egyáltalán kikerülhetőek a félelmet okozó szituációk? Ha nehezen bírod a liftezést, akkor választhatod a lépcsőt. A bezártságtól való félelem ellenpólusa az agorafóbia, ami viszont már szintén súlyossá válhat és az életvitelt is rendkívül megnehezítheti.

 

Pánik, ami gyógyítható

 

Az említett agorafóbia akár szoros kapcsolatban is állhat a pánikbetegséggel. Ez utóbbi mai társadalmunkban gyakoribb, mint ahányan ténylegesen orvoshoz fordulnak a problémával. A háttérben sokszor gyermekkori traumák, vagy valamilyen traumatikus jelenkori esemény állhat. Nem ritka, hogy egy konkrét szituáció váltja ki, ám jóval korábbra vezethetőek vissza a gyökerek. A gyakran izzadással, erős szívdobogás-érzéssel, szédüléssel járó helyzet olyan alapvető tevékenységekben akadályozhat meg, melyek másoknak teljesen természetesnek tűnnek. Idővel az élettér beszűkülhet, ez pedig a minőségi élet esélyét veszi el az egyéntől.

 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az életminőséget rontó állapotokkal megéri szakemberhez fordulni. A gyógyszeres terápia segíthet, s bár a nyugtatók, feszültségoldók és antidepresszánsok függőséghez vezethetnek, de egyúttal magukban rejtik a lehetőséget egy jobb életminőségre. Az élhető mindennapokba történő visszatérés és a normális élet ismételt megtapasztalása megmutathatja az egyénnek, hogy igenis van visszaút. A későbbiekben a gyógyszerek mennyiségének csökkentése felé vezető irány a cél.

 

Hétköznapi szenvedélyeink

 

Az elme gyakran éppen függőségekkel összhangban űz játékot velünk. A dohányzás, az alkoholfogyasztás alapvetően károsak a szervezetre, és komoly egészségügyi kockázatokat hordoznak. A függő egyfajta önmaga által becsapott állapotban van, és a legtöbbször nincs tudatában saját függőségének. Gyakran még a magasan képzett, egyébként érzelmileg és értelmileg intelligens emberek sem látják, milyen ördögi körbe kerültek. A függőség tárgyának kerülése és az azzal kapcsolatos szituációk mindennapokból való kiiktatása mellett az életmódváltás és az egészség iránti igény egyaránt megfelelő motivációt kínálhatnak.

 

Teljesítménykényszer - valóban negatívum?

 

A felsoroltak közül talán a legkevésbé problémás a teljesítménykényszer. Az a jó benne, hogy előrébb visz az életben. De vajon marad-e időd mellette arra, hogy ténylegesen élj? A veszély egyértelműen ebben rejlik. Ha önostorozásba, lelkiismeret-furdalásba és a minimálisnál is kevesebb szabadidőbe fordul a teljesítménykényszer, akkor itt az ideje, hogy újragondold preferenciáid. Az elme a megfelelési kényszernél fogva is becsaphat bennünket, hiába van szó esetében egy tulajdonképpen célokat elérését támogató viselkedésről.

 

Írta: Kiss Anita