Egyedül vagy társaságban? Tényleg választani kellene?

Az ember társas lény - szokták mondani. Aligha képzelhetünk el egy olyan társadalmat, amelyben ne kerülnénk kapcsolatba másokkal. Az introvertált személyiségek ugyanakkor szeretnék minimalizálni ezeket az interakciókat. De valóban lehetséges és érdemes a minimálisra csökkenteni ezek számát? Lehetséges-e kiegyensúlyozott életet élni akkor, ha a nap nagy részét saját magunkkal töltjük? S vajon mennyire lehet boldog az az élet, amelyben szinte egyáltalán nincs mód az egyedüllétre? Nagy társaságban érezhetjük igazán mások szeretetét, vagy elegendőnek bizonyulnak a szűkösre szabott emberi kapcsolatok?

 

A rohanó mindennapokban gyakran nincs idő arra, hogy ezeken a kérdéseken rágódjunk. Tény viszont, hogy az önismerethez és a bennünket körülvevő világ jobb megértéséhez egyaránt hozzájárul a téma pontosabb ismerete. Saját magad megismerésével az oly sokat emlegetett magabiztosság megteremtéséért is sokat tehetsz. Miért fontos ez? Hogyan hozható kapcsolatba azzal, mennyire van igényed mások társaságára?

 

Sok múlik az egyéni tapasztalatokon!

 

Az önismeretnek köszönhetően tisztán láthatod, hogyan töltenéd szívesen idődet, mitől kerülsz jó hangulatba, vagy éppen válsz frusztrálttá és idegessé. Gyakran korosztályhoz is kapcsolódik a dolog. Míg fiatal az ember, addig gyakran keresi a nagyobb társaságot és igyekszik mindent megtenni azért, hogy elfogadják. Ahogyan múlik az idő, egyre több tapasztalatot gyűjtesz be az emberi kapcsolatokról és megnyilvánulásokról, úgy változhat mindez. Néha bizony éppen a rossz tapasztalatok vezetnek oda, hogy alaposan megválogassuk, kit engedünk közel magunkhoz. Nem ritka, hogy az emberek eltaszítása egyértelmű jele annak, elég volt a csalódásokból. Legyen szó párkapcsolatról vagy baráti viszonyokról, a csalódás akár egész életre megváltoztathatja a személyiséget. De vajon érdemes-e elzárkózni saját világodba, ahová nem igen nyitsz bejáratot?

 

Okosan dönteni nem is olyan egyszerű!

 

Az ember a saját hibájából tanul és ez akkor sincsen másként, ha bizalomról van szó. Megpróbálhatjuk beleélni magunkat mások helyzetébe, de amikor az ember a saját bőrén tapasztalja a sérüléseket, akkor hajlamos mindent megtenni azért, hogy elkerülje azok ismételt előfordulását. Minden tévedésnek és csalódásnak meg kell adni a gyászidőt. Nagy hiba lehet azonban benne maradni egy ilyen érzelmi állapotban, hiszen ezzel kizárod a jövőben megélhető boldogságot.

 

Egyedül sem magányosan

 

Az egyedüllétet kár lenne csupán a párkapcsolatra kihegyezni. Az ember dönthet úgy is, hogy szabadidejében a társasági események helyett az otthoni, egyedül végezhető elfoglaltságokat részesíti előnyben. Miért kellene mindenkinek a társaság középpontjának lennie? S honnan tudhatod, hogy akit barátok tömkelege vesz körül, ők valóban elégedettek és boldogok is? Mai világunkban hajlamosak vagyunk a látszatnak hinni. Ebben a social media platformokon látottak is jelentős befolyással bírnak. Mielőtt azonban az egyedüllétet magányként bélyegeznéd, érdemes néha az álarcok és a látszat mögé nézni. Napjainkban csak kevés dolog az, aminek ténylegesen látszik és ez az emberi kapcsolatokra, az interneten magunkról kialakítani kívánt képre is tökéletesen igaz.

 

Fókuszban a kiegyensúlyozott mindennapok

 

Ha a boldogságról kérdeznénk az embereket, akkor a legtöbben valószínűleg nem tudnánk megfogalmazni, mi is ez tulajdonképpen. Nehezen képzelhető el, hogy valaki folyamatosan boldognak érezné magát. Igazából a pillanatokban mérhető ténylegesen a boldogság mértéke, ehhez pedig nem feltétlenül szükséges a társaság. A kiegyensúlyozottsághoz viszont nélkülözhetetlenek az emberi kapcsolatok, akár csak néhány kapcsolat erejéig. Ez leginkább az elmúlt években elterjedt home office összefüggéseiben mutatkozott meg, amikor az otthoni munkavégzés egy idő után kifejezetten terhes kezdett lenni, éppen az egyedüllét miatt.

 

Alapvetően elmondható tehát, hogy még az introvertált személyiség típusoknak is szükségük van a társas kapcsolatokra. Lehet, hogy kisebb mértékben, és talán a nagy összejöveteleket kifejezetten kerülik, de a teljes elszigetelődés biztosan nyomot hagy a pszichés egyensúlyon. Fontos tehát, hogy megismerd igényeid, azokat a szituációkat, melyekben otthonosan érzed magad. Az önazonosságot sem érdemes figyelmen kívül hagyni, ha ugyanis folyton csak megjátszod magad, az egy idő után szintén befolyásolhatja érzelmi kiegyensúlyozottságod. Érzékeny lények vagyunk mi, emberek, és az elfogadás területén is bőven van még mit tanulnunk.

 

Írta: Kiss Anita