Hipochondria: félelem a betegségtől, vagy ennél több?

Tartasz az orvosi kezelésektől? Vagy éppen mindig keresed a lehetőséget, hogy újabb és újabb egészségügyi problémáknak járhass a végére szakember segítségével? Az egészségügyi ellátás minőségéről, elérhetőségéről az elmúlt időszak tükrében sokáig vitatkozhatnánk, abban azonban mindenki egyetért, hogy ha komoly a baj, akkor bizony azonnali segítségre van szükség. De honnan tudhatja egy hipochonder, hogy valós problémával áll szemben? Milyen következményei lehetnek ennek az állapotnak? Mi is tulajdonképpen a hipochondria, és hogyan tehetünk ellene? Tarts velünk, cikkünkben ilyen kérdéseknek járunk utána!

 

Nem csupán félelemről van szó!

 

Az ember fél az ismeretlentől. Ez így volt évezredekkel ezelőtt is, és ma sincsen másként. Különösen igaz ez az egészségi állapottal összefüggésben. Ma már ott tartunk, hogy egy kis köhögést és náthát is gyakran halálos betegséggel hozunk kapcsolatba. Tapasztalataink és ismereteink egyaránt befolyásolhatják azt, hogy miként állunk hozzá a megbetegedéshez és a saját magunkon észlelt tünetekhez. Amikor azonban mindez megszállottsághoz vezet, és a vélt vagy valós betegségtudat már az életvitelre és az életminőségre is rányomja bélyegét, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy pszichés zavarról van szó.

 

A hipochondriát és a fehérköpeny szindrómát csak egy lépés választja el egymástól. Mindkettő erős szorongással jár, bár ez utóbbi kizárólag az orvosi ellátást, vizsgálatot megelőzően és annak ideje során érezhető. A hipochondria sajnos a mindennapok megkeserítője, és nem ritka, hogy akár halálfélelem is társul hozzá. A páciens tényleges testi tüneteket vesz észre magán, és akkor is állítja azok meglétét, ha tényleges vizsgálatok nem támasztják ezt az észlelést alá. Vannak olyan hipochonderek, akik csak akkor nyugodnak meg, ha minden kivizsgálás megtörtént, és negatív lelettel zárult. Ez a szerencsésebb helyzet.

 

A pszichében keresendőek az okok

 

Maga a hipochondria szó görög eredetű, és a has felső részére utal, melyet akkoriban az értelem és a psziché betegségeinek eredetével azonosítottak. Azzal tehát már az ókori görögök is tisztában voltak, hogy test és lélek egymással szoros kapcsolatban van, és elképzelhetetlen, hogy azok külön-külön működjenek egymástól. A pszichoszomatikus megbetegedések manapság is jelen vannak, talán sokkal erőteljesebben, mint valaha. A civilizációs ártalmak vezető helyét foglalják el ezek, és mellékágukon megtalálható a hipochondria is.

 

Vannak, akik a megbetegedéstől félnek, mások azon szoronganak naphosszat, hogy már kialakult tünetekkel rendelkeznek, melyeket ténylegesen érezni is vélnek. A konkrét betegségek megjelenése csak még erősebb szorongással tölti el az érintetteket, ez pedig a gyógyulás fázisát is megnehezítheti. Gondoljunk csak egy influenzára, melyet az egészséges szervezet néhány hét alatt teljesen kihever. Ha viszont közben folyamatos stresszes állapotban van a beteg, attól tartva, milyen további következményekre számíthat, akkor immunrendszere is gyengébben, lassabban teljesít.

 

Hipochondria napjainkban

 

A 2020-ban hazánkban is megjelent világjárvány arra hívta fel a figyelmet, hogy bizony vannak olyan megbetegedések, melyek még a mai orvostudománynak is feladják a leckét. A világból érkező képek, az elrettentő videók és a sokszor átláthatatlan védekezési rendszer mind jelentős félelmet keltettek még azokban is, akik egyébként nem hajlamosak a hipochondriára. Az érintettek viszont komoly pszichés problémákkal küzdöttek minden újabb járványhullám esetében.

 

Mi állhat a háttérben?

 

A hipochonderek hibáztatása gyakori a családtagok részéről. Tény pedig, hogy a pszichés betegség hátterében a gyermekkorban megélt tapasztalatok éppen úgy állhatnak, mint az örökölhető betegségektől való jogos félelem.

 

A legtöbb gyermek nem találkozik a halállal, vagy ha mégis előfordul ilyen a családban, akkor kevésbé éli azt meg a maga valóságában. Ha viszont saját kortársai közül megy el valaki, akkor a trauma akár egy életen át nyomot hagyhat benne, és hipochondriában teljesedhet az ki. Saját sebezhetetlenségére hívja fel a figyelmet a kortárs halála, ami akár évtizedeken keresztül elkíséri majd. Hasonló a helyzet akkor is, ha gyermekkorban sokat betegeskedik az ember. Ilyenkor az a tudat alakulhat ki benne, hogy ő gyengébb társainál, ezért fokozott odafigyelést igényel állapota. Pedig könnyen lehet, hogy csak a gyermekeknél gyakran előforduló torokgyulladás jelentkezik gyakrabban, ezt mégis traumaként éli meg és raktározza el a gyermek.

 

Szintén traumatikus élmény, ha viszonylag fiatalon megy el valamelyik családtag, főleg, ha örökölhető betegségről, vagy betegség-hajlamról van szó. Ilyenkor felnőtt fejjel már konkrétan figyeli magét az ember, vajon nem tapasztalja-e saját magán is az érintett betegség jeleit. Az elővigyázatosság fontos dolog, de ha az életminőséget befolyásolja a rettegés, akkor már pszichés problémáról van szó.

 

Mi a megoldás? Kivizsgálás vagy terápia?

 

Alapvetően mindkettő. Az érintett panaszait nem szabad félvállról venni. Barátként, családtagként mindenképpen a kivizsgálást érdemes javasolni. Attól, hogy farkast kiált valaki, még ajánlott komolyan venni, főleg, ha az egészségről van szó. A negatív leletek sorozata után viszont célszerű terápiás segítséget kérni, hiszen nyilvánvalóvá válhat, hogy az életminőséget is befolyásoló stresszről, állandó feszültségről van szó. A generalizált szorongás akár hipochondriában is megmutatkozhat, ami a szívritmusra, a szív munkájára, a vérnyomásra is hatással lehet egy idő után. Ne várjuk meg, míg a pszichés gondokból tényleges testi panaszok alakulnak ki, melyek már nem csak a hipochonder fejében léteznek. A terápia, vagy akár a gyógyszeres szorongásoldás is megoldást kínálhat az érintettek számára.

 

Írta: Kiss Anita

 

Forrás: http://levitania.hu/hipochondria/