A vérnyomásmérés története: eleinte nem is ismerték a jelenséget!

A vérnyomás mérése ma már teljesen természetes jelenség. A legtöbb orvosi vizsgálat alkalmával sor kerül rá. A nap 24 órájában történő figyelemmel követése sem lehetetlen, ehhez egy apró eszköz is elegendőnek bizonyul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen módon sokat meg lehet tudni a vérnyomás nap közbeni ingadozásáról, az életritmussal összefüggő alakulásáról. A korszerű orvostudomány vívmányait ismerve talán furcsának is tűnhet, hogy egykor még azt sem tudták, hogy létezik vérnyomás, s annak mérésére sem rendelkeztek eszközökkel.

 

Rossz irányban indultak a kutatások

 

Az ókori orvostudomány szakemberei már tisztában voltak azzal, hogy a szív dobog a testen belül, de a vérnyomás, mint fogalom és folyamat már kevésbé volt ismert. Helyette abba az irányba indultak, hogy a szív folyamatosan vért biztosít a test számára, s a betegségek a túlzott működéssel hozhatóak összefüggésbe. Innen indult el az a tévhit, mely szerint a „vértódulás” legkönnyebben a feleslegessé vált vér leeresztésével orvosolható. Nem véletlen, hogy a betegek nagy része az elvérzés következtében veszítette életét. A 17. században jöttek csak rá arra, hogy az emberi test korlátozott mennyiségű vérrel rendelkezik, ezért arra fokozottan ügyelni kell, legyen szó bármilyen orvosi beavatkozásról is.

 

Kockázatos kísérletek, veszélyes módszerek

 

1628-at írtak, amikor William Harvey angol orvos megreformálta a szervezet vérellátásáról szóló tudást. Ahhoz azonban még sok időnek kellett eltelni, míg a vérnyomást ténylegesen mérni tudták, és annak ingadozásait összefüggésbe tudták hozni az általános egészségi állapottal. A kezdeti próbálkozások kudarcra voltak ítélve a mérést illetően.

 

Hasonló volt a helyzet 1733-ban is, amikor Stephen Hales tiszteletes beírta magát az orvostudomány történetébe. Történt ugyanis, hogy a növények gyökérzetének vizsgálata, az alkoholizmus hatásainak megfigyelése, vagy például a hólyagkövek feloldásának módjai mellett a vérnyomás mérése is kutatásainak középpontjába került. A szerencsétlen tesztalany egy idős ló volt, amelynek rézcsövet vezetett az artériájába, és egy üvegcsőben figyelte meg, ahogyan a szívdobbanás a véroszlop emelkedését, valamint süllyedését hozta maga után. A vizsgálati módszer kortársait megriasztotta, és úgy vélték, semmire nem jók az elért eredmények.

 

Próbálkoztak amputált kézen mért vérnyomással, és arra is rájöttek, hogy a méréshez használt cső méretének csökkentésével, valamint higany alkalmazásával már könnyebben hasznosítható értékekhez lehet jutni. Az első vérnyomásmérő készülék megszületése Samuel Siegfried Karl Ritter von Basch nevéhez köthető. 1881-re már eljutott odáig a tudomány, hogy eszközök testbe történő bevezetése nélkül, kívülről történjen a mérés. A vér áramlásának nyomás hatására történő megakadályozásával, majd a pulzus ismét tapinthatóvá válásával mérhető, számszerűsíthető eredményt produkáltak. Ez volt a szisztolés vérnyomás, amit ma felső értékként ismerünk, vagyis a szív összehúzódásakor mért érték.

 

1896 volt a fordulópont!

 

Mint a tudomány világában oly sokszor, most is hihetetlennek és hasztalannak tűnt a kortársak számára az, hogy von Basch az infarktussal, az agyvérzéssel és a vesebetegséggel hozta összefüggésbe a túlságosan magas értékeket. Az orvostudomány területén tevékenykedőket azonban hajtotta a kíváncsiság, és a víz helyett a korábban alkalmazott gumilabdát levegővel töltötték meg, pontosítva ezzel a mérhető értékeket. 1896-ban mutatta be Scipione Riva-Rocci a mai vérnyomásmérő elődjét. A karra húzható hengerbe fújt levegő megszüntette a csuklónál a pulzust, majd visszaengedve a vért, annak nyomása számszerűsíthető lett. Az eszköz tehát megszületett és hatékony alkalmazhatóságához kétség sem férhetett.

 

Az a jellegzetes Korotkov-hang

 

Az alsó érték, vagyis a diasztolés vérnyomás Nyikolaj Korotkov sebész nevéhez köthető. Sztetoszkópot kezdett el használni a vérnyomás méréséhez. Alapelve az volt, hogy a mandzsetta felfújásakor hallható a véráramlás megszűnése. Amikor újra folyni kezd, akkor egy jellegzetes hang hallható, ami leginkább egy koppanásra emlékeztet. Ma ezt ismerjük szisztolés értékként. A szakemberek gyakran ma is erre a módszerre esküsznek, és a hagyományos vérnyomásmérő készülékek használatakor a hallgatózás és a felsőértéket mutató érték együttesével állapítható meg mindkét lényeges érték.

 

24 órás vérnyomásméréstől az otthoni kontrollig

 

Ma már nyilvánvalóan tisztában vagyunk azzal, hogy a vérnyomás értékének ismerete milyen nagy jelentőséggel bír az általános egészségi állapotot illetően. Nem véletlen nevezik a magas vérnyomást „csendes gyilkosnak”, hiszen az érintettek gyakran nem is tudnak róla, hogy értékeik a normálisnál magasabbra kúsznak. A súlyfelesleg és az örökletes tényezők is befolyásolhatják mindezt, de jó hír, hogy az egészséges életmód és az akár gyógyszeres úton karbantartott vérnyomás segíthet a hosszú távú egészségmegőrzésben.

 

Legyen szó a kórházi vérnyomás beállításról, vagy az otthoni körülmények között figyelemmel követett értékekről, a mobilizálható, 24 órás vérnyomásmérésre alkalmas készülékek évtizedek óta jelen vannak a kardiológiai gyakorlatban. Az egyéni beállítások függvényében például félórás gyakorisággal mért értékeket rögzíti a készülék, és a szakorvos az így született statisztikából tud következtetéseket levonni a személyes vérnyomásra vonatkozóan.

 

A már beállított értékek napi figyelemmel követése is fontos, ehhez a legjobb választásnak az otthoni használatra alkalmas készülékek javasoltak. Csuklós vérnyomásmérőt vagy felkarost is találunk a termékpalettán, a két típus közül az utóbbi bizonyul pontosabbnak.

 

Írta: Kiss Anita

 

Forrás: https://www.egeszsegkalauz.hu/orvosnal/orvosi-lexikon/kopogo-hangok-spriccelo-ver-igy-fedeztek-fel-a-vernyomast/vzskkk0