"A fájdalom csillapítása isteni cselekedet" - Az érzéstelenítés története

A fájdalom szubjektív fogalom. Mindenkinél mást jelent, máshol húzódnak meg a határok. Vannak azonban olyan panaszok, melyekre már kivétel nélkül azt mondják az érintettek, hogy ez túlmegy minden határon. Az eltérő fájdalomtűrő-képességen és pszichés hozzáálláson is múlhat az, ki mennyire tűri jól a fájdalmat. Sokak már a tű láttán is rosszul vannak, másoknak meg sem kottyan egy 5 vérvételből álló vizsgálatsorozat.

A fájdalom valamilyen mechanikai, hőmérsékleti, kémiai hatásra következik be. Az idegvégződések ingerületként továbbítják az agyba, mely visszacsatolást küld a receptorokhoz az ideghálózaton keresztül. Mindez akár a pillanat töredéke alatt lezajlik, és nem ritka az sem, hogy mire tudatosul a fájdalom, addigra túl is vagyunk például egy vizsgálaton, beavatkozáson. Tipikusan ilyen a védőoltás. A szúrást épphogy felfogja az ember, és már kint is van a tű. Ez természetesen a jobbik helyzet. Vannak olyan állapotok ugyanis, melyek folyamatos fájdalomérzettel társulnak.

A mai orvostudomány egyre fejlődik, és olyan eredményekkel büszkélkedhet, melyről évezredekkel ezelőtt még nem is álmodtak. Nem véletlen, hogy kortól és társadalmi berendezkedéstől függően másként igyekeztek a fájdalmat enyhíteni a hétköznapokban, vagy akár egy-egy beavatkozás alkalmával.

Fájdalom = betegség?

Hippokratész óta ismert az a gondolat, hogy „A fájdalom csillapítása isteni cselekedet”, s ez a szenvedő szempontjából valóban így is van. Egykor a fájdalom elmulasztását a gyógyítással vélték egyenértékűnek. Ahogyan azonban egyre többet megtudtak az emberi test működéséről, a fájdalom természetéről, úgy vált egyértelművé, hogy a fájdalom elmúlása még nem jelenti automatikusan a gyógyulást. Igyekeztek mélyebbre ásni ennél, és felfedezni azt, hogy mi váltja ki a fájdalmat. Ez a harc-és munkaképesség megőrzésének érdekében kiemelt jelentőséggel bírt egykor. Ma is az a tény állja meg a helyét, hogy nem elegendő csak a fájdalmat csillapítani, azt is ki kell vizsgálni, mi okozza azt. Az orvosi beavatkozások gyakorivá válása során is kiemelt szerep jutott a fájdalom megszüntetésének, hiszen azt egy bizonyos ponton túl már nem képes az emberi szervezet elviselni.

Elképesztő fájdalomcsillapítási módszerek a történelem során

Az orvostudomány korai időszaka igen sok érdekes megoldást tartogat a téma iránt érdeklődők számára. Volt idő, amikor az elégedett veszett kutya hamvát olajjal keverve használták fel a fogfájás csillapítására. Belsőleg történő érzéstelenítésre halott emberek fogából készült port javasoltak. Az esetlegesen előforduló javulást akár placebo-hatás is kiválthatta, mégis sokáig elképesztő alapanyagok alkalmazásában hittek.

Akadtak viszont olyan gyógynövények, melyeket egykor és ma is használ az orvostudomány. Az ópium és a kokain mákból készítve régóta ismert alapanyag, és napjainkban is használja azok vegyületeit az aneszteziológia.

Ópiátok gyógyszerként?

Ahhoz, hogy megértsük az ópiátok működését és használatát, érdemes tudni, mik ezek egyáltalán. Az ópiumot a mák éretlen termésének nedvéből nyerik. Ebből vonható ki az ópium hatóanyaga, a morfium. Az alapanyag kiválóan alkalmas érzéstelenítésre, viszont függőséget okoz. Az orvostudomány fejlődésével kivonták belőle az úgynevezett novokaint, aminek hatása azonos, viszont nem okoz függőséget.

A tudósok, szakemberek sokáig kísérleteztek a narkotikumokkal, így teljesítve az érzéstelenítést, majd az altatást is megvalósítva. Azt viszont már korábban is jól látták, hogy a narkotikumok káros mellékhatásokkal járnak, így másféle megoldást kerestek. Már elválasztották egymástól azt, hogy a test egy részét szeretnék-e érzésteleníteni, vagy a teljes központi idegrendszert kikapcsolnák-e.

Gázok az aneszteziológiában

A sebészeti beavatkozások és a fogorvosi kezelések során a XVI. században már használták az étergőzt, amit kénsavból és alkoholból állítottak össze. Két évszázadnak kellett eltelnie addig, míg a kéjgázt, vagyis a dinitrogén-oxidot elkezdték alkalmazni. A történet igen érdekes, ugyanis a vándorcirkuszok alkalmazták elsőkéként azzal a céllal, hogy bódultságot okozzanak vendégeik számára, így elérve a szórakoztatást. Ennek hatásait kezdték az orvostudományban alkalmazni az általános érzéstelenítésre.

Az egykor elért eredmények 1868-ban fejlődtek tovább, ugyanis Edmund Adrews oxigénnel együtt alkalmazta a kéjgázt, így megelőzte a hipoxia, vagyis az oxigénhiányos állapot kialakulását. A kéjgázt egyébként napjainkban is használja az aneszteziológia. 1898-ban már gerincközeli érzéstelenítést alkalmaztak, 1910-ben pedig a regionális érzéstelenítés is kivitelezhetővé vált. A helyi érzéstelenítés hatását adrenalinnal tették hosszabbá, s a felfedezéseknek köszönhetően elképesztő mennyiségű tudásanyag gyűlt össze a területen.

A műtétek immár fájdalommentesen történtek, sőt, a nagyobb beavatkozások altatásban zajlottak és zajlanak ma is. Természetesen vannak olyan területek például az agyműtéteket illetően, amikor szükség van a páciens egy ideig ébren tartására, bár fájdalma ekkor is csillapítható. A kórházi körülmények között adagolható gázok és intravénás érzéstelenítők, altatók mellett az aszpirin is felfedezésre került, segítve a hétköznapi fájdalmak gyors enyhítését.

Írta: Kiss Anita

Forrás: https://tudomanyplaza.hu/harc-a-fajdalom-ellen-az-erzestelenites-tortenete/