A placebo titka

A hit néha önmagában elég ahhoz, hogy változást érjünk el. De meddig hat valójában a placebohatás? Miért lehet gyógyító - és néha káros – ez az elvárás?

A második világháborúban egy tábori kórházban Henry Beecher amerikai katonaorvos éppen a sebesülteket ápolta, amikor elfogyott a fájdalom csillapítására szolgáló fő gyógyszer, a morfium. A vészhelyzetben egy ápoló sóoldatot fecskendezett egy katonába. Beechernek sikerült megoperálnia a súlyosan sebesült katonát, akinek látszólag nem voltak nagy fájdalmai. Hogyan lehetségez ez? Beecher a háború után 1955-ben publikálta úttörő tanulmányát, a „The powerful placebo” néven.

Amikor Manfred Schedlowski professzor 30 évvel ezelőtt elkezdte kutatni a placebohatást, sok kollegája csak megvonta a vállát. Bár a placebo-hatás létezése már akkor tagadhatatlan volt, kevesen mertek foglalkozni vele. Időközben a nézet alapvetően változott meg, és a kutatók egyre többet tudnak meg arról, hogy lépnek működésbe olyan erők, amelyektől az önmagukban ártalmatlan terápiák hatásossá válnak. Schedlowski, aki ma az Esseni Egyetemi Kórház Orvospszichológiai és Viselkedésimmunológiai Intézetét vezeti, maga is gyakran tapasztalja magán a jelenséget. „Minden alkalommal, amikor fájdalomcsillapítót veszek be, tíz perc után érzem, hogy hat.” - mondja a placebokutató, bár tudja, hogy ezt csak fél óra múlva lehet így. „Ilyenkor örülök, hogy az agyam még mindig jól működik.” A pszichológus tudja: maga az elvárás kémiailag is megtörténik.  A megkönnyebbülés kilátása felszabadítja a szervezet saját fájdalomcsillapítóit, köztük az úgynevezett endorfinokat, amelyek már azelőtt hatnak, hogy a tabletta fájdalomcsillapító hatóanyaga elérte volna végcélját. „A placebohatás nem képzeletbeli”, hangsúlyozza Schedlowski. A szervezetben végbemenő biokémiai változások láthatóvá is tehetők. A kutatók képalkotó eljárásokkal megfigyelhetik, hogy a test saját patikájából származó gyógyszerek hogyan blokkolják a fájdalmat az agyban. mindenféle varázslat nélkül.

A placebohatás nem csak cukortablettákkal és sóoldatos injekciókkal működik. Gyógyszerhatás plusz placebohatás - az orvostudományban minden kezelés sikere ebből a két részből áll össze. A placebokomponens lehet kicsi, de a hatás több mint felét is kiteheti. Ez különösen nyilvánvaló például a depresszió esetében. Az antidepresszánsok hatásának mintegy 70 százaléka a placebohatásnak köszönhető.

A placebohatásban az elvárás mellett fontos szerepet játszik a tanulás is, amelyet egy négylábú tett híressé: a pavlovi kutya. Az asszociatív tanulás működik az embereknél is. Ha a szervezet megtanult egy ingerhez, például egy tabletta lenyeléséhez fájdalomcsillapítást társítani, az automatikusan testi reakciókat vált ki. Dr. Regine Klinger, fájdalompszichoterapeuta (Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Kórház) szintén tisztában van a placebók erős hatásával, különösen fájdalom esetén. Egy vizsgálatban a krónikus hátproblémákkal küzdő kísérleti alanyoknak tettek fel egy vastag ragtapaszt és infúzióval folyadékot juttattak a szervezetükbe. A pácienseknek azt mondták, hogy ez fokozza a fájdalomcsillapító endorfinok felszabadulását, és hogy hamarosan kevesebb fájdalmuk lesz, jobban tudnak majd mozogni. Nem volt hazugság, a hatás megdöbbentő volt: átlagosan több mint a felére csökkentek a panaszok. S minél inkább számított a beteg a terápiára, annál jobban lett… az állítólagos szernek, a konyhasónak köszönhetően. És mi történt, amikor a betegek megtudták, hogy a valóságban mit kaptak? Néhányan közülük annyira megdöbbentek, hogy ők maguk is képesek ilyesmit gyógyszer nélkül kezelni, hogy egyikük például úgy döntött, hogy vissza tud akkor menni dolgozni is.

A placebo ereje nem csak akkor tűnik varázslatosnak, ha fájdalomról van szó. Magát a testi működést is befolyásolja. Schedlowski csapata kísérletekkel igazolta, a placebókat a szervezet saját védekezőrendszerének edzésére is fel lehet használni. Például egy élénkzöldszínű, epres-levendula ízű tej segítségével. Igazi kihívás az ízlelőbimbóknak, de tökéletes választás a kísérlethez, hogy a tesztszemélyek ne tudják semmivel se társítani az ízt. Az egzotikus koktélt az immunrendszert gátló gyógyszerekkel együtt kapták meg. Egy idő után a zöld tej már gyógyszer nélkül is megbénította a védekezőképességet. Azoknál a szervátültetetteknél, akiknél a gyógyszer a kilökődés megelőzésére szolgál, fokozta a hatást. A placebókkal tehát az egyik cél a jövőben a gyógyszer adagok csökkentése lehet, és ezáltal a mellékhatásoké is, mondják a szakemberek. És ez más betegségeknél is elképzelhető lenne. mert a placebók bizonyítottan hatással vannak a szív- és érrendszeri betegségekre, az emésztési problémákra (pl. IBS), az idegrendszeri betegségekre (pl. Parkinson-kór), az anyagcsere-rendellenességekre (pl. 2-es típusú cukorbetegség) és sok más betegségre is.

Egy dolog biztos: a placebók működnek, de hatásainak korlátai vannak. Klinger például krónikus bőrbetegekkel végzett placebó vizsgálatokról számol be. Bár kezdetben itt is pozitív hatást sikerült ki mutatni, de ezt fenntartani nem lehetett kizárólag hatóanyagok nélküli készítményekkel. Nem szabad tehát túlbecsülni a placebohatás erejét sem. A placebók nem gyógyítják meg a rákot. Vagy ahogy Fabrizio Benedetti placebókutató fogalmaz: „A placebó antibiotikumok nem képesek megölni a baktériumokat, nem lehet érzéstelenítést végezni placebogázokkal, és a placebo fogamzásgátlók nem akadályozzák meg a terhességet.” De a használatával (Németországban kaphatóak recept nélkül a patikákban – szerk) ártani nem tudunk. És maga a kezelés is placebó hatású lehet. Ha az orvosok érzékenyen elmagyarázzák, mi történik majd, kérdéseiket körültekintően teszik fel és félelmeket is komolyan kezelik, akkor ilyen gyógymóddal minden bizonnyal jobban fogja érezni magát a beteg.

A beteg bátorítása az agyban ugyanis kémiai folyamattá alakul, ami elősegítheti a gyógyulást. Egy érzéketlen kijelentés viszont azonnal ellenkező hatást válthat ki. Ez vezet a nocebóhoz, a placebo hatás gonosz ikertestvéréhez, amikor a gyógyszerek gyengébben teljesítenek, és néha akár több mellékhatást is produkálnak. Kísérletek kimutatták: a negatívitás akár blokkolhatja is egy erős fájdalomcsillapító hatását.

Írta: Balla Réka gyógyszertári szakasszisztens

Forrás: Apotheken Umschau: Die magische Wirkung des NIchts