A sokat vitatott kérdés: személyi higiénia és egészségmegőrzés a XVIII. században

Az egészséges, minőségi élet mindig is az emberek céljai között szerepelt. Nem volt ez másként a felvilágosodás korában sem. Ugyan a mai korszerű készítmények, melyek a drogériák és a bio webshopok polcain sorakoznak, nem mindig álltak rendelkezésre, de ez nem állította meg az embereket abban, hogy javítsanak életszínvonalukon. A XVIII. században is megvoltak azok a területek, melyekre igyekeztek kiemelt figyelmet fordítani. Mai szemmel ezek kifejezetten furcsának tűnhetnek, de akkoriban a cikkünkben felsorolt területek képezték az egészségmegőrzés gerincét.

 

Levegőminőség, frissesség

 

Már az ókori Hippokratész is kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, miként hat az időjárás, a páratartalom, a szél és a klimatikus viszonyok az emberi egészségre. A felvilágosodás időszakában is szerephez jutottak mindezek, és a kor szakmai könyveiben is rendszeresen foglalkoztak vele.

 

A friss levegőt egynek tekintették az egészséggel, ezért fontosnak tartották a rendszeres szellőztetést, mellyel a zárt terek elhasznált levegőjét igyekeztek lecserélni. Mai fejjel kissé furcsának tűnhet, de akkoriban úgy vélték, hogy ugyanannak a levegőnek a többszöri belélegzése veszélyes lehet. Ugyan valóság tényleg van abban, hogy a szellőztetéssel javítható az ingatlanok belső mikroklímája, de ennek talán túl nagy jelentőséget tulajdonítottak akkoriban.

 

Egyébként kifejezetten azokban a helyiségekben gondoskodtak rendszeresen a szellőztetésről, ahol több ember zsúfolódott össze valamilyen oknál fogva. Ennek jótékony hatásaihoz viszont kétség sem férhet. A kórházakban, a börtönökben és a hajóterekben gyorsan terjedtek a betegségek, és a szellőztetéssel elejét tudták venni a légúti megbetegedések nagyszámú terjedésének. A tapasztalatok azt mutatták, hogy korábban ezek a közösségi terek a betegségek melegágyának számítottak, s úgy tűnt, a levegőcsere a maga nemes egyszerűségével már megoldást kínált.

 

Hasonlóképpen lényeges volt, hogy ne használjanak a magánlakásokban túl sok takarót, és igyekezzenek a hőmérsékletet frissen, akár hidegen tartani, ez ugyanis a szervezet ellenálló képességét javítja.

 

Étkezés a felvilágosodás korában

 

Az elfogyasztott ételek és italok alapvetően hozzájárulnak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az egészségmegőrzés e területe már az ókorban is ismert volt. Tény azonban, hogy számos tévhit keringett akkoriban arról, hogyan sikerülhet egészségesnek maradni. A középkorban például úgy tartották, hogy a fán termő gyümölcsök, a halak és a főzelékek károsak lehetnek az egészségre. A felvilágosodás korában természetesen ezeket az elavult tételeket is újrafogalmazták. Ekkor látott napvilágot az a ma is elismert tény, hogy az újszülöttek számára az anyatej a leginkább megfelelő táplálék.

 

Az ételekről kialakult kép is átalakult. A kor szakemberei skorbutra a citromot javasolták, a csukamájolajat pedig az angolkór kialakulásának megelőzésére ajánlották. Ezek a betegségek napjainkban ismeretlenek, de akkoriban komoly gondot okozott a népesség körében. Az újszerű felismerésekkel és azok terjesztésével jelentős előrelépés történt az egészségügy területén. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a fejlődés, leginkább az élelmiszertechnológiában használt megoldások újabb és újabb gondokat vetettek fel. A konzerválás, vagy például az edényekből a szervezetbe jutott fémszennyeződések is nagy visszhangot kaptak akkoriban, és valós megoldandó problémákat jelentettek.

 

Folyadékháztartás egykor és ma

 

A felnőtt emberi szervezet körülbelül hetven százaléka víz. Ezt ma már teljes bizonyossággal tudjuk. A folyamatos folyadékbevitel fontosságára nem lehet elégszer felhívni a figyelmet. Egykor azonban nem volt ilyen egyértelmű, hogy mit és mennyit érdemes inni, hogyan viselkedik a szervezet folyadékháztartása. A felvilágosodás előtt az orvosok igyekeztek egyensúlyt teremteni a nedvek visszatartása és a túlzott folyadékfogyasztás között. Mivel akkoriban a szakemberek elsősorban a gazdag réteghez tartozókat kezelték, így természetesen a túltápláltsággal is szembetalálták magukat. Az akkoriban naponta alkalmazott hánytatás, vérvétel és hashajtás korántsem bizonyultak egészségesnek. Kifejezetten az őszi és a tavaszi időszakhoz kapcsolták az orrvérzés, az aranyeres vérzések egészséges jellegét. Az izzadás, vagyis a testnedvek kipárolgásának megelőzés érdekében pedig parókát javasoltak. Ez utóbbiról viszont később kiderült, hogy gyakran megágyazott az élősdieknek. A hölgyek körében nagy népszerűséggel viselt fűzők akár ájulást is okozhattak, hogy a mellkasi és a hasi panaszokról már ne is szóljunk. A felvilágosodással az elavult nézeteknek is búcsút lehetett mondani.

 

A mozgás kiemelt jelentőséggel bírt

 

Már akkoriban is felismerték, hogy a rendszeres testmozgás kiemelt jelentőséggel bír az egészség megőrzését illetően. A felsőbb társadalmi osztályok gyermekei állandó orvosi ellátásban részesültek, ezért a tapasztalatok azt mutatták, hogy gyengébbek is éppen emiatt. Ennek ellensúlyozására javasolták a lovaglást, a korcsolyázást. Sokan úgy vélték, hogy a nevetés gyógyító erővel bír, és ezt a tánc rendszeres gyakorlásával is igyekeztek elérni.

 

Úgy gondolták, hogy a túl sok mozgás a testnedvek besűrűsödését vonja maga után, tehát csak mértékkel ajánlották az edzést. Meglepő módon hasonlóan gondolkodtak egykor a szellemi tevékenységről is, ezért ezt is mértékkel végezték egy időben.

 

Fontos a pihenés?

 

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miként álltak az alvás, a pihenés kérdéséhez. Ezt a nedvek pangásával azonosították, sőt, egykor az ödémásodással és a kellemetlen vegyi bomlásokkal jelentett egyet. Ugyanakkor azt is ajánlották a tudósok, hogy érdemes eleget aludni, hiszen az éjszakázás hatással van sperma minőségére. Az akkori állítás szerint az életmód hatására akár leánygyermek is születhetett. Ma ezeket már igencsak viccesnek tartjuk, pedig egykor ezekben a tévhitekben éltek az emberek.

 

Szenvedélybetegségek

 

Nem meglepő, hogy már akkoriban is jelen voltak a szenvedélybetegségek a mindennapokban. Mellettük a pszichiátriai kórképek sem számítottak ritkának. A hétköznapi ember leginkább olyan érzelmekkel küzdött, mint a féltékenység, a harag, az irigység. Ebben természetesen az irodalmi műveknek is fontos szerep jutott, hiszen ezekben kifejezésre juttatták a kor művészei mindazt, ami az emberi lélekben rejtőzik.

 

Az idegrendszeri problémákat is visszavezették az orvosok az irodalom témájára, de túl sok kávé fogyasztása, vagy a társasági élet izgalmai is a bűnösök között voltak.

 

A felvilágosodás hajnala mind inkább elsöpörte azokat az elavult nézeteket, amelyek a középkor sötétjére emlékeztettek. Persze a gondolkodás és az orvosi tapasztalatok ugyan hagytak maguk után még akkoriban is némi kívánnivalót, de már sokkal közelebb voltak ahhoz a felfogáshoz, amelyet ma is vallunk az egészség megőrzéséről.

 

Írta: Kiss Anita

 

Forrás: http://www.vital.hu/themes/history/history9.htm