Diéta, ami segíti a bélflóra építését

Amikor a diéta kerül szóba, akkor legtöbben a súlycsökkentésre, vagy például a cukorbetegség kapcsán szükségessé váló étrendi változtatásokra gondolnak. Van azonban egy olyan területe az egészségvédelemnek, mely kiemelt jelentőséggel bír több szervrendszer optimális működését illetően is. Nem más ez, mint az emésztőrendszer, mely indokolatlanul kevés hangsúlyt kap az egészséges életmódot illetően. Bélflóránk állapota nagymértékben rányomja a bélyegét az immunrendszer és az idegrendszer működésére. Az bélflóra építését szolgáló diéta nem csak a puffadás és a reflux esetén nyújthat segítséget, de sokak számára meglepő módon akár a depresszióval, vagy például a pattanásos bőrrel kapcsolatban is.

Bélflóra problémák és egészségügyi gondok

A nem megfelelő táplálkozás gyakran rányomja a bélyegét az emésztőrendszer állapotára. Nem csak az olyan tipikus tüneteken mutatkozik ez azonban meg, mint a sokakat érintő hasi fájdalmak, hasmenés, székrekedés, puffadás és az igen kellemetlen reflux. Mivel az emésztőrendszer szoros kapcsolatban áll az idegrendszer optimális működésével, így bizonyos agresszív viselkedési formák, vagy például a depresszió is visszavezethetőek a bélflóra betegségeire. A különféle étel-intoleranciák, az evészavarok hátterében szintén állhat a bélflórával összefüggő probléma, de a migrénes panaszok és akár a pattanásos bőr is lehetnek következményei annak.

Szénhidrát, zsír, fehérje

A szervezetnek egyaránt szüksége van szénhidrátokra, zsírra és fehérjére. Ez a súlycsökkentő diéta idején is így van, tehát az elválasztó módszerek nem bizonyulnak a legjobb választásnak. Ami azonban nem mindegy, az ezeknek a makrotápanyagoknak a forrása. Helyes megválasztásukkal sokat segíthetünk emésztőrendszerünknek, de ha nem figyelünk arra, hogy mi kerül a tányérra, azzal hátráltatjuk az emésztést és megbetegíthetjük a bélflóránkat. Fontos tehát, hogy tisztában legyünk azzal, milyen forrásból érdemes leginkább bevinni a három tápanyagcsoportot, valamint milyen alapanyagokat érdemes beilleszteni mindennapjainkba a bélflóra munkájának megkönnyítése érdekében.

Szénhidrátválasztás okosan

Szervezetünk a zöldségféléket dolgozza fel legegyszerűbben, viszont a sok keményítőt tartalmazó alapanyagokkal már nehezebben bír el. Mindezt a szénhidrátok forrásának kiválasztásakor célszerű szem előtt tartani. A burgonya, az articsóka és az édesburgonya például sok keményítőt tartalmaznak, és a gabonafélékkel is nehezen birkózik meg a legyengült bélflóra. Így ebben a diétában kerülendő a búza, a zab, a rozs, az árpa, a köles, a bulgur és a kuszkusz is. Fontos, hogy csak jól átfőzött zöldségeket fogyasszunk, és a babféléket, borsókat inkább kerüljük el keményítőtartalmuk miatt.

Könnyen emészthető fehérjeforrások

Természetesen a fehérjék sem hiányozhatnak az étrendből, de fontos, hogy az elkészítés módját egészségi állapotunknak megfelelően válasszuk meg. A rántott, sült és a grillezett húsok helyett részesítsük előnyben a főtt vagy párolt halat. Persze a tojásról sem kell lemondani, hiszen kiváló minőségű fehérjének számít és rengeteg B-vitamint is tartalmaz. Mivel a kazein nem tud tökéletesen felszívódni, ezért a bélflóra egészségét célzó étrendben inkább kerüljük el a tejet, a joghurtokat, a tejfölt és a sajtokat. A feldolgozott és mesterséges édesítőszereket tartalmazó húskészítményeket mindenképpen iktassuk ki az étrendből.

A zsírok jól tolerálhatóak

Az emésztési gondokkal küzdők általában jól tolerálják a zsír jelenlétét. Alapvetően elmondható, hogy az ilyen problémák esetén túl sok nyálkát termel a szervezet. Ez segíthet abban, hogy ha a zsír megemésztetlen marad, akkor kiürüljön a szervezetből. Érdemes azonban tudni, hogy ha a keményítőt és a szénhidrátok felsorolt formáit kiiktatjuk az étrendből, akkor a zsírok felszívódása optimalizálható. A húsokban levő zsírok nem okoznak gondot, de a margarinokat inkább kerüljük el.

Csontleves: nagyágyú a bélflórának

A csontleves a bélflóra diéta alapját képezi. A főzés által a csontokból kioldódott glutamin hozzájárul az egészséges bélflóra megteremtéséhez, és hosszú távon a tápanyagok is jobban fel tudnak majd így szívódni. Húst, csontot, sót, borsot és babérlevelet főzz egy hatalmas lábasban, és az elkészült alaplevet fogyaszd napi rendszerességgel, akár további ételek készítésekor is alkalmazva azt. Legalább hat-nyolc órán keresztül célszerű alacsony lángon főzni, hogy minden fontos hatóanyag kioldódjon.

Az úgynevezett terápiás csontleves rengeteg értékes hatóanyagot tartalmaz, így kalciumot, magnéziumot, foszfort és káliumot, de igazi ereje inkább rejlik a kollagénben, a glutaminban, az ízületek egészségéért felelő glükozamin-szulfátban és a kondroitin-szulfátban. Emellett glicerin és zselatin is megtalálhatóak benne. Vannak, akik 8 órán át főzik, mások adnak neki 24 órát. Természetesen minél hosszabb ideig hagyjuk lassú tűzön főni a csontdarabokat, annál koncentráltabb hatóanyagokhoz juthatunk hozzá. S hogy milyen csontokat érdemes választani? A porcos, inas marha, disznó, pulyka, csirke egyaránt jó döntésnek számítanak.

A terápiás csontleves nem csak kiváló bélflóra regeneráló, de segít az influenza megelőzésében is. A bélrendszeri gyulladások ellen a magas zselatin tartalom igazi gyógyír, a kollagén jótékony hatásait pedig a haj, a bőr és a köröm állapotán is egyértelműen meglátni. A benne levő glicerin előnyeit elsősorban a refluxosok érzik, hiszen ez az anyag segíti a gyomorsav termelődését. A csontleves méregtelenítő hatással is bír, ugyanis támogatja a máj munkáját.

Gyömbértea a hatékony emésztésért

A gyömbér nem csak akkor bizonyul hasznos társnak, ha megfázásról, köhögésről és lázról van szó. A benne megtalálható értékes hatóanyagok képesek arra, hogy a bélrendszerben levő bakteriális kórokozókat eltávolítsák, ezzel segítve az emésztést. A borsmenta tea szintén remek választás, ám a filteres verzió helyett a szálas teát érdemes előnyben részesíteni, és beiktatni a bélflóra építő kúrába.

Mindenképpen megéri a bélflóra egészségére figyelmet fordítani, s ha másként nem is, de a terápiás csontleves mindennapokba illesztésével biztosan sokat tehetünk az emésztőrendszer védelmében.

Írta: Kiss Anita