Emlékeink biológiai háttere

Az emlékezés témája gyakran a tanulmányokkal, a vizsgaidőszakban előttünk álló memorizálandókkal összefüggésben jut szerephez. De mi a helyzet gyermekkori emlékeinkkel? Miért van az, hogy bizonyos momentumokra pontosan emlékezünk, míg máskor évek vesznek el a semmiben? Alapesetben azt gondolja az ember, hogy ha megtörténik valami vele, akkor arra automatikusan emlékezni is fog. Sokan tisztában vagyunk azzal, hogy az oktatási rendszerben elsajátított tudás gyakran elhalványul, vagy akár teljesen ki is kopik. Más a helyzet azonban a megélt eseményekkel, melyek akár mélyen bevésődhetnek emlékeinkbe. A hogyanra viszont már nehezebb válaszolni.

Még az ideggyógyászok és a pszichiáterek előtt is titok, hogy miként idézi vissza az agy az emlékeket. Abban a legtöbb szakember egyetért, hogy nem egy összefüggő képként kerül az emlék a tudatba, hanem részletekben, melyekből összeáll az egész. Az agyműködés rendkívül bonyolult folyamat, melynek megértése és megismerése még a nagy elmék számára is nehézséget okoz.

Hálószerű idegi összekapcsolódás

A dolog bonyolultsága az agy felépítésében és funkcionálásában rejlik. Az különböző részei kezelik a vizuális ingereket, a hangokat, a verbális, érzelmi és szaglási emlékeket. Ezekből áll össze az, amit emlékként nevezünk. Ez egy komplex érzésvilág és gondolatiság, amit emberléptékű gondolkodással az emlékezéssel azonosítunk. Ilyenkor az agy különböző részei, egyfajta hálós mintát alkotva összekapcsolódnak, és létrejön az emlék, felidézzük azt. Erre is visszavezethető az, hogy ha agysérülést szenved valaki, akkor csak bizonyos emlékek vesznek csak el, míg mások megmaradnak.

Mi az a negatív torzítás?

Tudtad, hogy az agy a negatív eseményeket részletesebben építi be az emlékezetbe, mint a pozitív történéseket? A szakemberek szerint ennek evolúciós okai vannak, ugyanis őseink számára fontos volt a negatív eseményekre emlékezés, melynek köszönhetően óvatosabbá váltak. A mai kor embere is megjegyzi, ha valamihez negatív érzések társulnak, és a jövőben kerülni fogja azokat az eseményeket, melyek ismét ilyeneket idézhetnek elő.

Az emlék mindig a szubjektív megélés eredménye

Az eseményeket mindannyian saját életszemléletünkkel, érzelmi állapotunkkal fogjuk fel, raktározzuk el. Éppen ezért ugyanarra az eseményre másként emlékezhet két ember. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a saját magunk által megkreált valóságot raktározzuk el. Az is bebizonyosodott, hogy emlékeink felidézésekor némileg változhatnak azok, mégpedig annak függvényében, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyunk, vagy miként alakulnak az élettel kapcsolatos preferenciáink. Ez magyarázat lehet arra, hogy bizonyos eseményekre miért gondolunk időnként másféle szemszögből.

Az emlékezéssel tudást gyűjtünk a világról

Létezik az úgynevezett önismereti emlékezet. Ez a velünk történt eseményekből egyfajta tudásanyagot állít össze, tehát nem egy-egy különálló eseményre emlékezünk, hanem az ezekből levont következtetést tudjuk magunkénak. Van, hogy emlékeink nagyon pontatlanok, és nem is az a céljuk, hogy részletesen leírjunk egy látott tájat, vagy egy helyiség minden elemére emlékezzünk. Az emlékezéssel az agy célja sokszor nem más, mint a jelenben történő boldogulás, eligazodás biztosítása. Egyfajta élettapasztalat ez, amitől bővül a rendelkezésünkre álló tudásanyag, és úgy alakítjuk mindennapjainkat ennek ismeretében, hogy a jövő céljainkhoz vezessen.

Mi a helyzet a memória működésével?

Mindannyian emlékezünk arra, hogy az iskolában miként ment a tanulás, vagy éppen aktuálisan hogyan küzdünk meg a felsőoktatás nehézségeivel. A memória emberenként eltérően működik, ezért van az, hogy valaki könnyen megjegyez dolgokat, és azokat hosszú idő után is könnyedén felidézi. Másoknak nehezebben megy a tanulás, pedig a szorgalom nem hiányzik. Ez annak függvényeként is alakul, hogy milyen módszert választunk a tanulásra. Ha a régi információkhoz igyekszünk újakat kötni, vagyis ilyen kontextusban szeretnénk raktározni a tartalmakat, akkor könnyebben megy a folyamat. Jó hír, hogy a memóriát akár fejleszthetjük is, ha rendszeresen tanulunk, és már meglévő információkhoz kötünk újonnan elsajátítottakat.

Mi lenne, ha mindent elraktározna az agyunk?

A neuronok folyamatosan dolgoznak és emlékeket tárolnak, vagy éppen előhívnak. A felejtés egy vizsgaszituációban nem hasznos, viszont az sem lenne az, ha mindent tárolna agyunk. Elméletileg kapacitását tekintve képes lenne erre, de az egyén számára semmi gyakorlati haszonnal nem jár az, ha tulajdonképpen nem felejt.

Ennek egy tipikus esete, amikor a kritikusan rossz eseményektől szándékosan megvéd saját agyunk. A traumatikus eseményekre az agy tudatosan nem emlékezik. Ezért is fordulhat elő, hogy a hozzátartozó halálának körülményei nemhogy beleégnének tudatunkba, hanem egy idő után úgy érezhetjük, egyre inkább elfelejtjük arcát, hangját.

Agyunk néha megtéveszt bennünket, vagy olyan dolgokat vélünk látni, amik tulajdonképpen ott sincsenek. Az emlékek újra és újra felidézése még mélyebb rögződést indukálhat, ezért valahol tudatos szinten dől el, hogy milyen eseményeket, emlékeket, és gondolatokat engedünk be életünkbe.

Írta: Kiss Anita

Forrás: https://www.origo.hu/tudomany/20160809-memoria-idegtudomany-pszichologia-emlekek-emlekezes.html