Hogyan történik a szondán keresztül zajló táplálás?

Számos olyan élethelyzet adódhat, amikor az étkezés hagyományos, számon át történő módja lehetetlenné válik. Ekkor kerül középpontba a szondatáplálás, amire időszakosan, vagy akár végérvényesen is szükség lehet. Az ilyen módon történő táplálás nem igényel folyamatos kórházi tartózkodást, sokan élnek otthonukban a beépített rendszerrel, és oldják meg hozzátartozók, esetleg ápolók segítségével a mindennapi táplálást.

Milyen megoldások léteznek?

A szondán keresztüli táplálás esetén elsőként az orrszonda kerül szóba. Ha a beteg például agyvérzést követően nem tud nyelni, akkor időszakosan az orron keresztül levezetett szondán át történhet a táplálás. Ez általában maximum a 6 hetes időtartamig lehetséges. Amennyiben a nyelési nehézség továbbra is fennáll, akkor tartós táplálóeszköz használata javasolt. Az egyéni állapotnak megfelelően a PEG kifejezetten jól kontrollálható megoldásnak számít. Ez nem más, mint a gyomorba vagy a bélrendszer egyéb részeibe a hasfalon keresztül bevezetett sztóma.

A szondán keresztüli tápláláshoz speciális összetételű tápszerre van szükség, ami fecskendővel (bólusban) történik beadásra. Ezt az előírásoknak megfelelően kell alkalmazni, általában 100-300 milliliteres adagban, kb. 3-4 óránként. Amennyiben otthon történik a beteg ápolása és táplálása, akkor el kell sajátítani annak módját, szabályait, a vonatkozó higiéniai körülmények megteremtését. Nem ritka, hogy a szondán keresztül táplált betegeknél hasmenés vagy székrekedés lép fel. Ezek esetében a tápszer összetételén, vagy a táplálás gyorsaságán lehet változtatni szakorvosi felülvizsgálattal. Fontos tudni, hogy a száj-és fogápolás az érintetteknél is lényeges, annak ellenére, hogy esetükben nem a szájon keresztül történik a táplálék bevitele. Az is egyfajta opció, hogy a szondatáplálás mindössze kiegészítésként szolgál, ha a beteg nem tudja a megfelelő mennyiséget szájon át bevinni.

A szondatápszer feladata az, hogy folyékony formában, kis mennyiségben is biztosítani tudja a beteg számára a megfelelő energiát. Az összetevők között általában tejből, növényi forrásokból származó fehérjék vannak. A gyártók úgy állítják össze a tápszereket, hogy azok fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, ásványi anyagokat és vitaminokat, nyomelemeket is tartalmazzanak, tehát mindent, amit egy normál táplálkozást folytató embernek a mindennapokban be kellene vinni szervezetébe. A kalóriamennyiség kalkulálásakor az érintett korát, testsúlyát, betegségét és aktivitását is szem előtt kell tartani.

Mire lesz szükség a szondatápláláshoz?

Míg a beteg kórházban van, addig az ápolás során elvégzik a táplálással kapcsolatos teendőket is. Amint azonban beáll egy fix rendszer, úgy az érintett hazabocsátható. Ilyenkor fontos, hogy a hozzátartozók minden részletre kiterjedően elsajátítsák a szondatáplálás folyamatát. A dolog nem nehéz, csak elsőre tűnhet annak.

A tápláláshoz pumpára, ahhoz szerelékre és persze fecskendőre lesz szükség. A szondatápszer megfelelő kiválasztása az orvos feladata az egyéni sajátosságok figyelembevételével. A szondába fecskendővel, tápláló pumpával, gravitációs szerelékkel is bejuttatható a tápszer.

A tápszer ellenőrzése, lejárati ideje, szobahőmérséklete egyaránt figyelmet érdemel. A szonda tisztítása éppen úgy lényeges, mint annak elzárása. A tápszerek rendszerin sok folyadékot tartalmaznak, de mégsem eleget ahhoz, hogy a beteg folyadékszükséglete fedezve legyen. A szénsavmentes ásványvíz, vagy a felforralt és szobahőmérsékletűre hűtött csapvíz alkalmas a folyadék pótlására. Ezt érdemes a szondatápszerek adagolása közötti időszakban bejuttatni, erre alkalmas fecskendővel, tartállyal.

Mi a helyzet a gyógyszerekkel?

Tápszerrel együtt nem ajánlott beadni a gyógyszereket, melyek folyékony formában adagolhatóak. A gyógyszer beadás előtt és után is át kell mosni a szondát. Ha hagyományos gyógyszer beadása a feladat, akkor ezeket mozsárban lehet összetörni, majd folyadékkal elkeverve bejuttatni.

Fókuszban a higiénia

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szondatáplált beteg esetében a szonda körüli terület fokozott figyelmet érdemel. Az általános higiénia jegyében a napi kétszeri fogmosás sem maradhat el, de a tubus környéki bőr ápolása is rendkívül fontos.

Mi a helyzet a dolog mentális oldalával?

Ez mind a beteg, mind a családtagok részéről nagyfokú türelmet igényel. A betegnek hozzá kell szoknia egy újfajta életvitelhez, ami akár ágyhoz kötöttséget is jelenthet pl. egy stroke utáni bénulás esetén. A szondatáplálás egyébként a mozgásszabadságot nem elvesztetteket is kihívás elé állíthatja. Fontos, hogy a társasági életről, sőt, a munkáról sem kell lemondani az érintettnek. A szükséges eszközök, az odafigyelést igénylő folyamatok idővel rutinná válnak, és egyre könnyebb lesz együtt élni a kialakult helyzettel.

Írta: Kiss Anita

Forrás: https://szondataplalas.hu/szondataplalas-lepesei-es-gyakorlati-tanacsok/