Lelki terhek a „kell”-ek világában, avagy hogyan mondj nemet

A szavak, a bennünket körülvevő emberek megfogalmazásai mind hatással vannak pszichés állapotunkra és a dolgokról kialakított képünkre. A mai kor embere nem csak az időnek van híján, hanem gyakran a szabad akarat érzésének is. Ezt támasztják alá azok a szóhasználati szokásaink is, melyeket napi rendszerességgel alkalmazunk. A „dolgoznom kell”, „ezt még el kell intéznem”, és hasonló kifejezések azt az érzést adhatják, hogy életünk folyamatosan elvégzendő, kötelező feladatokkal teli.

A szavak igenis erővel bírnak!

Elsősorban emberi kapcsolatainkban találkozunk azzal a ténnyel, hogy a kimondott szavak bizony erővel bírnak. De miként érvényesül mindez akkor, ha a saját életünkről, a magunk felé támasztott követelményekről van szó? Miként határozzák meg gondolataink és megfogalmazásaink tudatosságunkat? Egyáltalán érdemes-e ezzel foglalkozni, vagy csak sodródjunk az árral, és közben igyekezzünk a legtöbbet kihozni a mindennapokból?

Ha megtapasztaltad már, mennyire bele tudnak égni szavak az elménkbe, és kísértenek akár évtizedekkel később is, akkor világosan láthatod, hogy a szavak bizony erőt képviselnek, és mellettük biztosan nem mehetünk el. Ez akkor is figyelmet érdemel, ha a saját életedre vonatkozó elszólásokról van szó. Mert miről is van szó tulajdonképpen akkor, ha magadról beszélsz? Egyfajta értékítéletként véleményt alkotsz arról, miként állsz hozzá a mindennapjaidhoz, másokhoz és a világ dolgaihoz.

Mindössze teljesítménykényszerről van szó?

Amikor a „kell” kifejezést használjuk, akkor tulajdonképpen kívülről érkező elvárásnak igyekszünk megfelelni. Nem ritka, hogy mindez teljesítménykényszerrel társul, ami ellen talán még nehezebb tenni, mint a külső körülményeket megváltoztatni. Miről van szó ténylegesen? Nehezen mondasz nemet a feléd irányuló munkahelyi elvárásoknak? Újabb és újabb feladatok terhelnek a mindennapokban? A megfelelés nem csak a külvilág felé mutatkozhat meg, hanem saját magunkkal szemben is támaszthatunk gyakran teljesíthetetlen elvárásokat. A teljesítménykényszer sokszor gyermekkorra, a szülőkkel való kapcsolatra, vagy az oktatási intézményre vezethető vissza, és az általa képezett ördögi körből nem könnyű szabadulni. Ha már a hétköznapi elfoglaltságaiddal összefüggésben is úgy fogalmazol, hogy enned kell, vagy aludnod kell, akkor érdemes elgondolkodni arról, milyen motivációk és kényszerek állnak a háttérben.

Elvárások a társadalom részéről - meg kell-e ezeknek felelnünk?

A mai kor embere sokszor egyfajta spirálba kerül, és a pénz, az anyagiak, és a karrier hajszolása mellett elfeledkezik azokról a valós értékekről, melyek ténylegesen javítják az életminőséget, és biztosítják a szabadság semmihez sem fogható érzését. Az ember néha tévesen úgy véli, ha mindenki másnak megfelel, akkor lesz teljes az élete, a gyakorlat pedig éppen ennek ellenkezőjét mutatja. Minél kevésbé érzed a megfelelési kényszert, annál inkább átélheted a szabad élet teljességét.

Természetesen egy sornyi olyan szabály van, melynek eleget kell tennünk ahhoz, hogy a társadalmi közeg, melyben élünk, elfogadjon, befogadjon. A magánélet, a munka terén viszont még mindig ott a szabad akarat, s ennek köszönhetően tényleg a saját sorsunk kovácsai vagyunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan előszeretettel hivatkoznak a külső befolyásoló tényezőkre akkor, ha a kudarcokról van szó. A titok viszont éppen a szabad akarat, a döntés lehetőségében rejlik. Ez akkor sincsen másként, ha önmagad túlvállalásáról, és a teljesítménykényszer által motivált hajszoltságról van szó.

Saját magad állítod fel a mércéket?

Felmerül a kérdés, hogy ha a döntés szabadságáról van szó, akkor vajon magunk állítjuk-e fel a mércéket, vagy ezúttal is másoknak igyekszünk megfelelni. A házasság, a társas kapcsolatok éppen úgy elvárásokat támaszthatnak felénk, mint a szülőkkel kialakított viszony. Néha gyermekkorban rejlik annak az oka, hogy miért nem tudunk nemet mondani még akkor sem, ha ez életminőségünkre nyomja rá bélyegét. Máskor egyértelműen a partnernek való megfelelés indokolja a saját akarat háttérbe szorulását. Pedig az igazán jó életminőség abban is megmutatkozik, hogy saját magunk állítunk mércéket életünkben, és arra törekszünk, hogy a holnap a mánál több legyen, fejlődést tapasztaljunk - legyen szó az élet bármely területéről is.

Tehetetlenség és kiszolgáltatottság

Vannak olyan élethelyzetek, amikor egyszerűen lehetetlen nemet mondani. A családi kapcsolatok és a pénzügyek alakulhatnak úgy, hogy nyilvánvalóan helyt kell állni a hétköznapokban. Ilyenkor, ez a „kell” szócska elég ahhoz, hogy máris egyfajta tehetetlenség legyen úrrá rajtunk. Ugyanakkor, mint oly sok minden, ez is befolyásolhatja teljesítményünket a szükséges irányba. Egy dologra azonban mindenképpen figyeljünk, ez pedig saját mentális, pszichés teljesítőképességünk határa. Számos olyan megbetegedés van, melyek pszichés okokra vezethetőek vissza. A túlhajszoltság, a „kell”-ek világában való szüntelen harc akár a szervezet egészségét is befolyásolhatja. A test és a lélek komplex egészként működik, ezért adódnak olyan helyzetek, amikor legyen bármekkora szükség is teljesítményünkre, muszáj nemet mondani, és kiszakadni saját életünkből - ha csak rövid időre is.

Írta: Kiss Anita