Minden, amit a félelemről tudni érdemes

Izzadó tenyér, elcsukló hang, heves szívdobogás. -  A tünetek sokunk számára ismerősek lehetnek. A félelem az emberi élet természetes része. Bár mindannyian másként kezeljük, de abban egyetérthetünk, hogy szívesen meglennénk az érzés nélkül. Ugyanakkor tény, hogy a félelem akár olyan energiákat is mozgósíthat, melyek segítenek a problémák megoldásában. Az evolúció során erre nagy szükség volt, hiszen évezredekkel ezelőtt számos fenyegető veszéllyel szembe kellett néznie az embernek.

A félelem és a test vészreakciói ugyan ma is jelen vannak, de egészen más formában, mint egykor. Napjainkban már nem kell megküzdeni az ennivalóért, és a környezeti hatások ellen is nagyrészt védve vagyunk. A civilizáció magával hozott egy sornyi előnyt, de ugyanakkor olyan tüneteket és megbetegedéseket is, amelyek visszavezethetőek a félelemre, a belénk kódolt érzésre.

Civilizációs megbetegedések a félelem talaján

A mai kor emberének talán a legnagyobb ellensége a stressz. Ez fakadhat a magánéletből adódóan, de sokkal gyakoribb, hogy az állandó megfelelési kényszer és a munka világában jelentkező elvárások indukálják azt. A rendszeres feszültség természetesen hatással van a szervezetre, annak általános állapotára. A szimpatikus idegrendszer munkája felerősödik, melynek eredményeként nő a vérnyomás, a vércukorszint, szaporábbá válik a légzés és a pulzus. Ha mindez tartósan jelen van életünkben, annak bizony előbb vagy utóbb garantáltan megmutatkoznak hátulütői. A túlhajszoltság közepette kevés idő marad a pihenésre, s sokan nem is képesek arra. Igen nehéz kiszakadni az állandó stresszből, kikapcsolni agyilag, miközben az egész szervezetet arra hajtja a biológia, hogy légy résen.

A stressz okozta félelem és szorongás pszichés megbetegedésekhez, és ezekkel összefüggésben testi panaszokhoz vezet. A depresszió, a generalizált szorongás egyre gyakrabban jelentkeznek manapság, mint egykor. A pánikbetegséget sokszor a magas, felelős pozícióban dolgozók is jól ismerik.

Múlt és jövő hatásai

Az embernek az egyik legnehezebb feladata az, hogy a jelenben igyekezzen élni, élvezni a pillanatot, és az aggodalmaskodást valamiként távol tartsa magától. Sokan folyton a múlton rágódnak, azon aggódnak, hogy mit lehetett volna másként tenni. Másoknak tönkreteszi jelenét a jövőtől való rettegés. Vannak helyzetek, amelyeket ezerféleképp lejátszunk gondolatban, s ezzel egyidejűleg megteremtjük saját, feszültséggel teli világunkat. A cél pedig az lenne, hogy a jelenben éljünk, és csak azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amelyekre valós ráhatásunk van. Meg kellene tanulnunk, hogy nem irányíthatunk mindent, s néha bizony az elengedés is hasznos tulajdonság a jövő boldogságának érdekében.

Félelem embertársainktól

Mai korunkra sajnos meg kellett tanulnunk, hogy időnként az emberek számítanak legnagyobb ellenségünknek. Mindegy, hogy a munkahelyen hajtó rosszindulatú kolléga, vagy egy bántalmazó párkapcsolat nehezíti meg életünket, nem méltó olyan helyzetbe kerülnünk, ahol a félelem a mindennapok része. Ez az érzés kötődhet akár egy olyan emberhez is, akivel talán már régen nincs kapcsolatunk. A belénk égett érzések és negatív tapasztalatok belső feszültséget okozhatnak, és megváltoztathatják a félelemhez való hozzáállásunkat. Néha ott is bajt szimatolhatunk, ahol annak nyoma sincs, ezzel számos lehetőségtől megfosztva magunkat.

Mindenki tart az újtól!

Azt hiszed, csak Te félsz az új munkahelyen töltött első naptól? Ahányan vagyunk, annyiféle félelemmel kell szembenéznünk nap mint nap. Néha vonzónak tűnik az, hogy elbújjunk a világ elől, de megoldásnak biztosan nem megfelelő az. Az élet folyamatos kihívások elé állít, melyekkel vagy szembenézünk, vagy visszavonulót fújunk. Előrelépni, erősebbé válni azonban csak úgy lehet, ha nem a megfutamodást választjuk. Érdemes mérlegelni, hogy mi a legrosszabb, ami történhet. Nem felelsz meg egy állásinterjún? Tudod, hány emberrel előfordul ez? Nehezen állod meg helyed a munkában? Belegondoltál már, hogy talán túl sokat vállalsz? Félsz a jövőtől? Előfordulhat, hogy múltaddal nem tudsz megbékélni, s innen a rettegés?

A titok az önismeretben rejlik. A stressz bizonyos szintig pozitívan hat, hiszen koncentrációra, teljesítményre ösztönöz. Más a helyzet azonban akkor, ha a félelem megbénít, és ettől egyfajta önmagát beteljesítő jóslatként nem is állsz elég önbizalommal feladataid elé. A félelemről tehát gondolkodhatunk úgy is, mint egyfajta feltérképezendő területről.

Tanulj a múltból!

Gyakran hallani, hogy tanulj a múlt hibáiból. Persze könnyű ilyesmit mondani, ha folyton azt éreztették veled mások, hogy nem vagy elég jó, hibát hibára halmozol, és egyébként sem viszed semmire az életben. Mindannyian követünk el hibákat, azt azonban ne mástól tedd függővé, hogy sikerül-e elengedned azokat. A rossz tapasztalatokra tekints tanítóként, melyek felhívják figyelmed arra, miként ne csináld legközelebb.

Tudsz változtatni a múlton? Ha elég sokáig rágod ezen magad, akkor valószínűleg rájössz, hogy hiába minden önmarcangolás. Ami megtörtént, az megtörtént. Az azonban jelen pillanatban dől el, hogy milyen ember válik belőled. Ahelyett, hogy félelemmel élnéd meg napjaid, inkább hozd ki azokból a legtöbbet. Nem csupán a karrierre és az anyagiakra érdemes gondolnod, hanem az élet egyéb területeire is. Szerencsés vagy, ha boldogsággal tölt el munkád, vagy látod annak tényleges anyagi megtérülését, de ha csak ez van életedben, akkor nem látod a lényeget. A félelmek és komplexusok elengedésében a legtöbbet a sikerként megélt helyzetek és a szerető társas kapcsolatok jelentik. Törekedj tehát ezekre minden nap!

Írta: Kiss Anita

Forrás: http://tgy-magazin.hu/psziche/a-felelem-tanitasa