Ne legyen többé tabu a depresszió!

A depresszióról nem lehet eleget beszélni, főleg úgy, hogy a hazai lakosság jelentősen nagyobb része érintett, mint ahányan felvállalják. Kevesen tudják, hogy a betegség agyi elváltozásokat okozhat, tehát ténylegesen egy tetten érhető problémáról van szó esetében. Nem, nem csupán rossz kedélyállapotban mutatkozik meg, hanem akár pszichoszomatikus megbetegedések is felhívhatják a kezelőorvos figyelmét arra, hogy idegrendszeri területen érdemes tovább keresgélni az okokat. 

Az idegrendszer magában foglalja az agy és a gerincvelő komplex működését. Az agy fehérállományában az idegsejtek között folyamatos kommunikáció áll fenn. A fehérállományon belül található a szürkeállomány, amelyben ingerületet felvevő sejtek találhatók meg. A korszerű orvostechnológiának köszönhetően ma már tudjuk, hogy a depressziós betegek szürkeállományában és fehérállományában is változások állnak be. Mielőtt tehát a hangulatzavarral diagnosztizált betegeket megbélyegeznénk, nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy a depresszió esetében tényleges betegségről van szó. 

Rossz kedve és nehezebb időszakai mindenkinek lehetnek, ettől még nem depressziós. Tény viszont, hogy ha a betegség jellegzetes érzelmi, motivációt és viselkedést érintő tünetei fokozottan, nagyszámban érintik a pácienst, akkor megéri pszichiáterhez fordulni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem elegendő a pszichológus, hiszen a depressziós páciensek esetében a gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat, ez pedig pszichiáter közreműködését igényli. 

Milyen tünetek utalhatnak depresszióra? 

Fontos hangsúlyozni, hogy a depressziós egyén sokszor nincsen tudatában annak, hogy komoly a baj. Ilyenkor központi szerep jut a barátoknak, a családtagoknak, a körülötte levő személyeknek. A megbélyegzés és a gúnyolódás helyett a szakemberkeresés, az oda való elkísérés, a témában való elmerülés és az érintett felvilágosítása is kiemelt jelentőséggel bír. 

A depressziós páciensekre az önszeretet hiánya és a szomorúság jellemző. Ez gyakran energiahiányt okoz. Nem ritka, hogy akár egész nap az ágyban feküdnének, és hiába a tenni vágyás, ehhez gyakran nincs motivációjuk, kedvük. A baj az a betegséggel, hogy fizikai formában megjelenő tünetek is nehezítik az érintettek életét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább ezek kapcsán indul el egy kivizsgálási folyamat, mely során szervi problémát nem lelve, pszichiáterhez utasítja tovább a szakorvos a beteget. A diagnózis tulajdonképpen jó abból a szempontból, hogy szervi baj nincs, tehát az idegrendszer, a mentális funkciók területén keresendő az ok. A negatív világnézet és a reményvesztettség érzése ugyan igen kínzók, de ha ezekhez alvászavarok, fejfájás, szédülés és fogyás vagy hízás is társul, akkor mindenképpen a kivizsgálás és a mihamarabbi kezelés a cél. 

Hippokampusz és amigdala: Hogy jönnek ezek a depresszióhoz? 

A hippokampusz a hosszú távú memória kezelésében játszik szerepet. Ha tehát valaki rossz tapasztalatokat szerez gyermekkorában, akkor a későbbiekben kerülni fogja azokat a helyzeteket, amelyek a megélt eseményekhez köthetők. Ezért a hippokampusz a felelős. A depressziós betegeknél a halántéklebeny e része kisebb is lehet, mint egészséges társaiké. Az okok a stresszhormon termelésével hozhatók kapcsolatba. Erről a szervről egyébként érdemes tudni, hogy az agy érzelmekkel összefüggésbe hozható részével is kapcsolatban áll. 

Az amigdala az érzelmi reakciók feldolgozását végzi. Ha heves érzelmeket élünk meg, akkor ezek a gondolatok az amigdalát aktiválják. Nem véletlen, hogy a depresszióval élőknél intenzívebb működés jellemző rá, mint átlagesetben. 

Igen, kezelhető a depresszió! 

A kilátástalanság és a reményvesztettség sokszor együtt jár azzal, hogy a páciens nem látja a kiutat és a gyógyulás lehetőségét. Csak azt érzi, hogy rossz az élete, szomorú, állandó fejfájással és szédüléssel küzd, vagy éppen az álmatlanság nehezíti meg az egyébként sem könnyű mindennapokat. A jó hír az, hogy a depresszió minden érintettnél kezelhető! 

A betegség komplex folyamat, ezért a kezelés során is így érdemes közelíteni hozzá. Pszichiáter segítségével sikerülhet rátalálni arra a gyógyszerre, ami működik az egyénnél. Azonnali javulást azonban egyetlen érintett se várjon. Még ahhoz is hetekre van szükség, hogy egyáltalán a felírt készítmény elkezdjen hatni. Eleinte akár rosszabbnak is érezheti a beteg az állapotát, de érdemes kivárni néhány hetet. 

Sokan tartanak az antidepresszánsok, feszültségoldók és nyugtatók szedésétől. A leggyakoribb ellenérve a hozzászokás kockázata, ami tényleg bír valóságtartalommal. Ilyenkor mérlegre kell tenni, hogy a jelenlegi életminőség megfelelő-e, vagy egy, akár terápiás céllal alkalmazott készítménnyel a világ egy új szeletkéjét ismernénk meg. A pszichoterápia szintén hasznosnak bizonyulhat, gyakran a gyógyszeres kezeléssel karöltve sikerülhet elérni a legjobb eredményeket. 

Írta: Kiss Anita

Forrás: https://www.neurologiaikozpont.hu/depresszio