Teakultúra itthon és Kínában

A tea télen és nyáron egyaránt közkedvelt ital. Zamata, egészségügyi hatásai mellett a hozzá kapcsolódó érzések és szertartások miatt is világszerte elterjedt fogyasztása. Nem a mai kor találmánya azonban, hanem jelentős tradíciókkal rendelkezik a Távol-Keleten. Amit manapság az üzletek polcain, filterezett formában, néhány száz forintért megvásárolhatunk, annak nem sok köze van az igazi tea-élményhez. Érdemes tehát körültekintően megválasztani, hogy milyen teákkal töltöd fel a konyhaszekrényt, hiszen ezzel mentális és fizikai egészséged érdekében is tehetsz.

 

Véletlen felfedezésből multikulturális szokás

 

Tudtad, hogy a teafogyasztást tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető? Történt ugyanis a legenda szerint, hogy 5000 évvel ezelőtt SzenNung kínai császár forrásban levő ivóvizébe néhány levelet sodort a szél. Azok megízesítették az italt, és kiderült, az illatos levelek kiválóan felhasználhatóak a konyhában. Kontinensünkre a XVII. században került a teafogyasztás szokása, de a mai napig másféle tradíciók övezik, mint Kínában.

 

Teafogyasztás Kínában

 

A tea a Távol-Keleten már régóta orvosi célokat is szolgál. Egykor az uralkodók sajtossága volt a teázás, de idővel és a társadalom változásával bárki által elérhető élvezetté vált. Azt tartották már régen is róla, hogy elűzi az álmosságot, hatékony a fejfájás ellen és javítja a szellemi képességeket. Az idők során természetesen az egyre több teafajta felfedezésének köszönhetően mind szélesebb körben történt annak felhasználása.

 

A teafogyasztás egyfajta szokássá, tradícióvá vált, melynek során a vendégek fogadásakor is elsődleges volt a teával kínálás. A teaszertartás ismerete nélkülözhetetlen a kínaiaknál, így a konkrét folyadékbevitelen túl egyfajta társadalmi szerepet is betöltött az ital. Érdekesség, hogy a teát eleinte főzték, és úgynevezett teakalácsot használtak. Ehhez a gőzölt tealeveleket mozsárban széttörték, adtak hozzá vöröshagymát, sót, rizst és gyömbért, majd ezt főzték tovább. Tibetben egyébként máig ez a teakészítési szokás él.

 

Teakészítési hagyományok Japánból

 

A távol-keleti országok másik teanagyhatalma Japán. A XII.században, a kínai tudást felhasználva készültek el azok az elvek, melyek a teázásra vonatkozóak. Az italt már ekkor is az egészségmegőrzés eszközének tekintették. A japán teaházak hűen tükrözik azt a fajta tradíciót, amely elmaradhatatlan része a tea fogyasztásának. A teaházak kertjében a természet minden eleme helyet kap, így a kövek, a hidak és általában egy hagyományos pavilon is. A teamester rendszerint csak 35 embert hívhatott meg egykor, hogy a megfelelő csend és nyugalom is társuljon a teázás mellé, és ne zavarják egymást a vendégek.

 

Nem csak a környezet, hanem a teakészítés helyszíne is egyedülálló. A padlóba süllyesztett parázstartó felett egy üstben a forró vízbe vasdarabokat tettek, ezzel a vízesés hangját imitálva. A zöld teára került a víz, majd a felkeverés után három lassú korttyal ihatták meg a vendégek a folyadékot. Japánban is tehát egyfajta különleges esemény volt a teázás, amely a nyugalom és a harmónia megjelenítéseként szolgált. A mindennapokból való kiszakadás nélkülözhetetlen eleme volt tehát a teázás egykor, és ma is mind többen igyekeznek így gondolni rá.

 

A tea európai megjelenése

 

A tea természetesen a kereskedők közreműködésével került át kontinensünkre. Az európaiak nem csak a kínai porcelánok vagy a selyem iránt érdeklődtek, hanem az illatos teafélék is nagy népszerűségnek örvendtek. Persze a társasági eseményeken, főként az előkelő réteg tagjai között volt mindez elterjedt, de a Kelet-Indiai Társaság hajóin idejutott alapanyag ma már nálunk is a mindennapok szerves része.

 

Hétköznapi teáktól a különleges készítményekig

 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan részesítik előnyben a filteres teákat. A fekete teák mellett a gyümölcsös változatok is nagy népszerűségnek örvendenek. Ha azonban egészséged érdekében is tenni szeretnél, akkor a szálas teák közül éri meg választani. Meghűléses betegségek esetén izzasztó hatással bír a hársfatea, mely a köhögést is enyhíti. A csalántea nem csak akkor javasolt, ha vashiányos vérszegénységgel küzdesz, hanem az energiahiányt is hatékonyan kezeli az alapanyag. Sokan kifejezetten vízhajtó hatása miatt választják, így a diéta remek segítőtársa is lehet. A citromfű és az orbáncfű elsősorban nyugtató hatásáról ismert, ha pedig felfázásra keresel szálas gyógyteát, akkor a medveszőlő levél a jó döntés. Szinte nincs is olyan egészségügyi probléma, amelyen ne segítene a kamillatea, de maximum fél litert igyál egy nap, mert különben igencsak kiszáríthat az ital.

 

Ízesítés természetes módon

 

A gyógynövényekből készült teákat általában ízesítés nélkül érdemes fogyasztani, de például a hársfateának kifejezetten jól áll a méz. Ez utóbbi remek választás akkor, ha természetes édesítőszert keresel. A citromos íz elérésére a citromkarika a legjobb döntés.

 

A teákkal fogyhatsz, felerősítheted szervezeted, és egyes betegségek kiegészítő kezelésére is megéri mellettük dönteni. A szálas teákat gyógyszertárakban és bio boltokban szerezheted be a legjobb áron, érdemes ezekből otthon kisebb készletet tartani, így mindig van mihez nyúlni, ha gyengének, megfázottnak érzed magad, vagy egyszerűen a természet erejére vágysz a mindennapokban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a távol-keleti teakultúrában előszeretettel használt zöld tea nálunk is hódít. Egyes változatait, így a szűzteát is mind többen próbálják ki, és állítják az energikus hétköznapok, vagy a súlycsökkentés szolgálatába.

 

A régi hagyományokhoz hasonlóan a teázás ma is egyfajta szertartás, mely a befelé figyelést és az elmélyülést szolgálhatja. Ehhez azonban szükség van arra, hogy valóban átadd magad a kikapcsolásnak, és a teázásra szánt idő felfrissülést, nyugalmat és a hétköznapi hajtásból való kiszakadást tegye lehetővé. Teázásra fel!

 

Írta: Kiss Anita

 

Forrás: https://teazzunk.hu/teakultura/