Immunrendszerünk segítői I. - A védőoltások

Immunrendszerünk segítői I. - A védőoltások

 

A fertőző betegségek, járványok leküzdésében fontos szerepe van a védőoltásoknak. Használatukkal a szervezet védekezőképességét segítjük a kórokozókkal szemben, alkalmazásuk célja, hogy a betegség átvészelése nélkül védettséget (immunitás) alakítsunk ki mesterségesen egy-egy meghatározott fertőző betegség ellen. A vakcináknak köszönhetően olyan súlyos fertőző betegség, mint pl. a feketehimlő vagy a poliovírus mára szinte már eltűnt a Földről, vagy igen ritkává vált. Cikkünkben bemutatjuk az oltásokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

 

Hogyan segítenek a védőoltások?

A védőoltásokat használhatjuk megelőző, prevenciós célra és terápiaként egyaránt. Az első esetben arra késztetjük az immunrendszert, hogy ellenanyagot termeljen az adott kórokozóval szemben (aktív immunizálás), míg terápiás célra szánva az oltás magát az ellenanyagot tartalmazza a gyors hatás elérése érdekében (passzív immunizálás).

Passzív immunizáció során egy bizonyos kórokozó ellen a már kész ellenanyagot, azaz specifikus antitesteket juttatunk a szervezetbe. Ilyen védelemben részesülhetnek, akik:

- védekező rendszere nem tud megfelelően válaszolni a fertőzésre (gyengült immunrendszer)

- nincsenek oltva, amikor a fertőzést megkapják (pl. veszettség)

- ha várható egy kórokozóval való találkozás, de nincs idő a teljes oltássorozat beadására (pl. külföldi utazás előtti oltások).

Ez az immunizálási módszer nagyon gyorsan, de rövid ideig tartó védettséget biztosít, hatása addig tart, amíg ki nem ürülnek a beoltott antitestek. Az oltóanyagokat ellenanyagokkal rendelkezők vérsavójából állítják elő.

Aktív immunizáció során a vakcina élő, gyengített kórokozókat, inaktivált, elölt teljes kórokozókat, vagy a kórokozó bizonyos részeit tartalmazza. Az immunrendszerünk a beadott védőoltásra immunválasszal reagál. Ez részben celluláris, vagy más néven sejtes immunválasz (fehérvérsejthez kötötten, közvetlenül való védekezést jelent), részben pedig humorális válasz, azaz ellenanyag termelés történik. 

Az attentuált oltóanyag élő, de legyengített kórokozókat tartalmaz. Ezek a szervezetbe bejutva nem okoznak betegséget, de szaporodnak, így a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki a hatást. Az immunválasz addig áll fenn, ameddig a kórokozó a szervezetből el nem tűnik; ez azt jelenti, hogy a memóriasejteknek megfelelő idejük van kifejlődni. A védőhatásuk hosszútávú, akár egész életen át is biztosíthatják a szervezet védelmét az adott betegséggel szemben.

Az elölt, teljes kórokozót tartalmazó oltóanyaggal éppúgy kiváltható az immunválasz, mint az élő vakcinával, de a szervezetben a kórokozó nem szaporodik. Ismételt, emlékeztető oltásokkal váltható ki a megfelelő védelem. Ezek az oltások gyakran tartalmaznak úgynevezett adjuvánsokat, melyekkel az immunválasz erősségét növelik. Előnye az élő, de gyengített hatóanyagú oltásokkal szemben, hogy ezek az oltások gyengébb immunrendszerű betegeknek is adhatók, mivel a kórokozó szaporodásra képtelen.

Azokban az oltóanyagokban, melyekben nem a teljes vírust/baktériumot használják fel hatóanyagként, csak azokat a részeket alkalmazzák, melyek képesek a megfelelő immunválasz kiváltására. Ezek az oltások toxoidot, tisztított poliszacharidot, fehérjével konjugált poliszacharid antigént, tisztított fehérjét, rekombináns technológiával előállított fehérjét, vagy DNS/RNS-t tartalmazhatnak.

A koronavírus elleni oltások fejlesztése során a génbázisú (RNS-t tartalmazó), illetve a vektor alapú oltóanyagok kerültek most előtérbe.

A génbázisú vakcinák előállítása gyors, így különösen pandémiás időszakban, vagy gyorsan mutálódó kórokozó esetén ez előnyt jelenthet. A Pfizer/Biontech vakcinája egy egyszálú mRNS-molekulából áll, mely egy úgynevezett tüske fehérjét kódol. Ez liposzómába van csomagolva, hogy a sejtbe könnyen bejusson a hatóanyag. Az előállításhoz nincs szükség sejtkultúrára, tenyésztési folyamatra, így az oltóanyag szennyeződésének esélye igen kicsi. Hátránya, hogy extrém tárolási hőmérsékletet igényel.

A vektor alapú oltás, mint amilyen az Oxford Egyetem/AstraZeneca fejlesztése abban különbözik a génbázisú oltástól, hogy egy hordozó vírust (vektort) használnak az antigén bejuttatásához. A hordozó vírus egy nem szaporodó csimpánz adenovírus. Ezt a technikát - ellentétben az mRNS-vakcinával, ami új technológiai megoldás éles használatban - már sikeresen alkalmazták korábban is. Előnye, hogy 2-8°C-on tárolható, extrém hűtést nem igényel.

 

Nem csak magunkat védjük az oltással

Amennyiben egy közösségben elég embert oltanak be egy adott betegség ellen, azzal szemben kialakul a teljes védelem (nyájimmunitás, átoltottság). Így azok az emberek, akik különböző okok miatt nem kaphatják meg az oltást (pl. súlyos allergia miatt) is védve lesznek a közösség által.

A koronavírus elleni vakcinákkal kapcsolatban még folyamatosan folynak a kutatások. Valószínűsíthető, hogy a vírus változékony volta miatt az influenza oltáshoz hasonlóan évenkénti ismétlő oltásokra lesz szükség, hogy biztosítva legyen a megfelelő védelem egyéni és közösségi szinten a járvány megfékezése érdekében.

 

Írta: Dr. Szikora Gyöngyvér

szakgyógyszerész

 

Forrás:

http://www.orfi.hu/uploads/dokumentumok/Eloadasok9/026%20Timar%20Vakcin%C3%A1ci%C3%B3%20elm%C3%A9leti%20alapjai%20%28Immun%20tanf%202019%2003%2006%20%29.pdf

https://www.pharmindex-online.hu/hirek-cikkek/a-koronavirus-elleni-vakcinak-kozotti-kulonbsegek